Díszbe öltözött ma tornatermünk azért, hogy végzőseinknek feltűzzék a szalagot, amely diákéveik végét jelenti. A felnőtté válás első lépései most még bizonytalanok, de néhány hónap múlva nem lesz kérdés, hogy ki, merre indul el. Lesz, aki egy újabb szakma megtanulásába fog bele, lesz, aki egyetemi tanulmányokat folytat, lesz, aki a munka világába lép. Ott már nem lehetnek bizonytalanok. Várja őket a nagybetűs élet.
Ma 43 diáknak tűzték fel a szalagot. A szalag mellé pedig egy-egy rövid gondolat, néhány kedves szó is járt útravalóul, amelyeket Szummer Attila, Scsavnicsár Szabolcs 11.B, Bogdán Bálint, Szatmári Bálint 11.C, Pásztor Attila Zoltán, Váradi Alexander 13.A osztályos tanulók adtak át társaiknak. Közben pedig minden osztály megmutatta, hogy mennyit változtak, hogyan teltek a mindennapok itt az iskolában, a közösségben, amelyet együtt építettek. A kivetítőn látott képek történeteket mondtak el egy-egy kirándulásról, a gyakorlatról, versenyről, tanórákról, a felnőtté válás állomásairól. Vagy arról, hogy „ilyenek voltunk!”
Tóth Krisztina igazgató asszony ünnepi köszöntőjében beszélt az álmokról, az ide vezető útról, amely nem volt mindig könnyű. S most itt állnak ők, 43 végzős tanuló, akiknek a ruháját mától iskolánk szalagja dísziti. Ez a szalag felelősséget is jelent, hiszen az igazi megmérettetések nagyjából 50 nap múlva kezdődnek. A vizsgák. Megköszönte az osztályfőnököknek, az oktatóknak, hogy kinyitották a világot a tanulóknak, és természetesen a szülőknek, hogy támogatták gyermeküket a felnőtté válás útján. Goethe szavait idézte: „Ha van egy álmod, kezdd el. A vakmerőségben van zsenialitás, erő és varázslat.”
Majd felkerültek a szalagok. Ezek után Nagy Dominik 13.A osztályos tanuló búcsúzott társai nevében az iskolától, ahol nemcsak tanítottak, hanem az életre neveltek, s emberként kezeltek.
Az ünnepi műsor lezárásaként Czuring Nóra előadásában gyönyörködhettünk. Könnyedség, báj, mint egy tündér, akinek tánca megigézi az embert, így éreztük magunkat, szinte lélegzetvisszafojtva, hogy nehogy megtörjük a varázst.
Köszönjük a felkészítő munkáját, köszönjük, hogy részesei lehettünk a Selmecbányáról induló hagyománynak. A búcsúzó szöveg egy gondolatával köszönök el:
„Tudod, mi legyél? Büszke. Magadra. A gyökereidre. A sikereidre. A családodra. A szeretteidre. Az eredményeidre. Az életedre, és a saját, igaz történetedre, vagyis ami te vagy, és hozzád tartozik, Mindenre.”
Írta: Mózes Brigitta
Fotó: Matakovics István
