Március idusára
Milyen más, ez a március? Pedig a természet ugyanazt az arcát mutatja, mint máskor, ébredezik, tavaszillatot áraszt. Ilyen lehetett 173 évvel ezelőtt is, amikor Pest-Budán néhány fiatal összegyűlt a Pilvax Kávéházban, majd a Nemzeti Múzeum előtt, hogy szabadságot követeljen magának, és a hazának. A nemzetiszín kokárda, a szélfútta lobogók azt hirdették, hogy nem kérünk többet az elnyomásból. Sajtószabadságot, az ország függetlenségét, a cenzúra eltörlését, törvény előtti egyenlőséget, közös teherviselést, békét követeltek. Szabadság, egyenlőség, testvériség! – valának a jelszavak. A forradalom híre futótűzként terjedt, s ennek a tűznek nem lehetett ellenállni.

Március 15. hősei mind a mai napig velünk vannak, itt vannak gondolatainkban, a mellünkre tűzött kokárdában, a nemzetiszín lobogóban. Ezen a márciuson nem emlékezhetünk együtt, az iskolákban nem hangozhat fel a Nemzeti dal, de visszagondolni, egy percre megállni azt lehet, és kell is.

Régi képek tanúskodnak arról, hogy diákjaink miként emlékeztek meg a forradalom hőseiről, a mártírokról, az egyszerű emberekről, akik életüket áldozták e nemes ügyért, a szabadságért!

Köszönet a képekért Csernalovics Lászlónak!

Írta: Mózes Brigitta